#Maradjotthon! Mi lesz ebből?

#Maradjotthon! Mi lesz ebből?

Adott egy párkapcsolat, adott egy család. Lehet, hogy éppen minden rendben és nagy az összhang. Azonban előfordulhat, hogy most érzelmileg nagy a távolság, ott a feszültség vagy a nyomasztó csend a levegőben. Egy biztos, hogy bármilyen a kapcsolat minősége jelenleg, itt lappang egy közös ellenfél, a koronavírus. Valószínűleg egészségileg és gazdaságilag is fog hatni ránk, ha eddig még nem tette. De egy dolog egészen biztos pszichésen már most befolyásol minket és a kapcsolatunkat is. Mindnyájunk elveszített valamit. Gyászolunk. Ha mást nem, az eddig megszokott életünket.

A krízis arra kényszerít  hogy másként éljük a hétköznapjainkat. Ami eddig működött, az most csődöt mond. Átmenetileg összezavarodunk, egyensúlyt vesztünk, szorongunk, ami nehéz. De ez egyben esély arra, hogy fejlődjünk, többet tudjunk meg önmagunkról, a másikról. Most egy dolog biztos, a változás.

Van olyan kapcsolat, aminek elég egy közös ellenfél és egyből összezár. Újra egymásra találnak, összerakják erőforrásaikat és elkezdenek küzdeni. És van olyan pár akik között ilyen helyzetben nő a feszültség és a távolság….

Napok óta újra és újra nekifutok az írásnak, de a csak a 13. sorig jutottam. Az interneten is egyre többen foglalkoznak a témával. Tele van jobbnál jobb ötletekkel, stresszkezeléssel, milyen veszélyeket rejt az összezártság, mit tehetünk ellene. Meg persze rengeteg hírrel, álhírrel, ami csak a félelmet, pánikot növeli. 

A munkánk során egy bizonyos párnak, családnak segítünk. Ami igaz az egyikre, az nem igaz a másikra. Mindenki máshol tart egyéni és kapcsolati szinten is. Ráadásul mindenki hátizsákjában más van, más mintákat hoz gyerekkorából. Így általánosságban nehéz mit mondani, mert ami jó ötlet lenne az egyik párnak, az nem jó a másiknak. Úgy döntöttem inkább arról írok, mi kavarog bennem úgy, hogy hivatásomból adódóan párokkal és családokkal dolgozom, mellette egy nagycsaládban élek.

Eleinte nagyon csapongtak az érzéseim a két véglet között. Hol fel voltam dobva, hol rettegtem. Nem is tudom melyik volt előbb az öröm, hogy itthon lesz az összes gyerekem egy kupacon vagy a félelem a káosztól, betegségtől. Arra hamar rájöttem, ha sokat nézem a híreket bepánikolok. Ezért ezt minimálisra csökkentettem. Néha visszaesem, de annak sosincs jó vége. Aztán aggódni kezdtem az anyagiak miatt is. Ez azóta is többször feltör. Halmozzunk fel alapvető dolgokból vagy ne? Mit higgyek el és mit ne? Meddig tart ez az egész? Millió kérdés … 

Aztán kénytelen voltam észrevenni, hogy körülöttem családom összes tagjában minimum ennyi kérdés kavarog. Nőtt a feszültség, sokszorozódott a csattanások száma. A megszokott életem helyett, amikor a héten belül vannak napok, hogy csak késő délután találkozom a családom kisebbik felével és napközben több, nekem kedves szerepemet is megélhetem. Ehelyett most hirtelen kontrollt vesztek és itthon ragadok, úgy hogy hazaköltöztek a nagyok. Legyek mosolygós „kifőzde üzemeltető”. Ugyebár, négy nagy gyermek azt a kérdést, hogy mikor eszünk, mi a kaja, napjában többször felteszi. Természetesen egymással nem összehangolva.

Mikor már az az énem kezd felül kerekedni, amit utálok magamban, /Ilyenkor egy sárkánynak érzem magam, aki belül egy kisegér. Közben tüzet okád arra felé, ahonnan a legközelebbi kérdés, visítás jön. Mellette őrmestert játszik, csak úgy szórja az utasításokat, hogy elérje már a vágyott rendet, de helyette a káoszt növeli./ akkor kezembe veszek egy bögre forró teát, egy lapot és egy tollat. /Mostanában a laptopom./ Elvonulok átgondolni, mit is érzek, mit szeretnék, azt hogyan érhetem el. Először magammal kell egyenesbe jönnöm, ahhoz, hogy erről beszélni tudjak a többiekkel. Mi az amitől a legjobban félek? Mit szeretnék legjobban? Mi az amit tudok befolyásolni? Mit nem? Mi az ami feltölt? Aztán mit szeretnék a többiektől? Máris jobban érzem magam attól, hogy egyedül vagyok. 

Tudom, hogy a párom feje is tele kérdésekkel, sok ellentmondásos érzés kavarog benne is, de jelzem számára, hogy este beszélnünk kellene. Már most tudatosítom magamban, hogy ez egy jó időszak lesz a türelem tanulására. Arra is fel vagyok készülve, hogy mire lefektetem a legkisebb gyermekünket, ő már elalszik a fáradtságtól. Általában hajnalban felébredünk, akkor van egy kis időnk, nyugalmunk. Nem hiába, öregszünk. Felszakad belőlem az a sok kérdés. Te is félsz? Persze ő nem. Pasiból van. Újra nekifutok. Aggódsz a munka miatt? Ez már betalál, de tervez, előre néz. Szeretem amikor optimista. Megtart és ha úgy látja, helyre rak. Beszélnünk kell a gyerekekkel. Átbeszéljük mi van bennünk, mit szeretnénk egymástól. Mit szeretnénk náluk elérni, megtanítani. Most még inkább kellenek a keretek, határok. Az adja számukra a biztonságot. Hát nem lesz egyszerű. Már előre látom lelki szemeim előtt, ahogy az égre néznek, és közlik, hogy anya, hagyd már. 

Arra jó ez a vírus, hogy sok mindent rá lehet fogni. Minden rosszban van valami jó. Amire eddig nem lehetett rávenni őket, most, mivel érzik a helyzet súlyát, fogékonyabbak az együttműködésre. A vacsora után családi egyeztetés, beszélgetés. Van benne, sírás, nevetés, vita. A humor ilyenkor nagy segítség. Negatív érzésekről nehéz beszélni. Ezt is tanítani, tanulni kell. Itt azért érzem, hogy van egy kis helyzeti előnyöm. Most nem hagyjuk őket eltűnni az asztaltól. Átbeszélésre, feljegyzésre kerülnek a félelmek, vágyak, teendők, én idők, mi idők, napirendek. Hát, mikor ágyba zuhanunk megveregetem a vállunk. Szülőként megérdemeljük az első családi helyzet kezelő ülés levezényléséért. Ez után egyből, előre elnézést kérek a férjemtől, ha néha /a kelleténél biztos többször/ ideges leszek vele. Az nem neki fog szólni, hanem a helyzetnek.

Most igazán hálás vagyok azért, hogy a kapcsolatunkban, mi már korábban megjártuk a hadak útját. Így tudunk nyíltan és őszintén kommunikálni, ami nem mindig könnyű, de hasznos.

Ezek a kérdések segíthetnek:

1. Először magunknak tegyük fel.

– Mitől félek, tartok, aggódok a legjobban?  min. 3 dolog

– Mi idegesít  a legjobban?  min. 3

– Mi az ami feltölt ?  min. 3 erőforrás

– Mi az ami jól esne a másiktól?  min. 3

– Mit csináljunk együtt?  min.3 

2. Kérdezzük meg egymástól. 

– Mitől félsz, tartasz, aggódsz a legjobban?

– Mi idegesít a legjobban? Mi az amivel idegesítlek?

– Mi az ami feltölt téged?

– Mi az ami jól esne tőlem?

– Mit csináljunk együtt?

Először párként keressük a válaszokat ezekre a kérdésekre. Ha vannak gyerekek, akkor következő körben szülőpárosként. Ha ez is sikerült, akkor jöhet a családi kupaktanács, a gyermekek korának megfelelő szinten.

Jó és tartalmas beszélgetéseket! 

Vigyázzunk  magukra! Vigyázzunk egymásra!

Rátkai Noémi